Kis császárok

Xiao huangdi, azaz kis császárok. Így nevezik Kínában az egykepolitikában felnőtt generációt, amely nyugati gyorsétterembe jár, márkás ruhákat hord és a legjobb egyetemeken tanul. Sokuk azonban nem talál párra, és az öngyilkosság is népszerű a körükben.

Egy ötéves gyermek préseli át magát a tömegen a pekingi metró ötös vonalán. Körbenéz a leszállni szándékozó tömeg között, majd tovább tolakodva leül két ember helyére. Az utána igyekvő csomagokkal megrakott két szülő utolérvén őt a kérlelésébe kezd, hogy engedje legalább az egyiküket leülni. Makacs nem a válasz, amit megerősítve még el is nyújtózik. Újabb kérlelés, újabb elutasítás, aminek a szülő részéről megfutamodás a vége. Nem fegyelmezik a szemük fényét. Engedik a kis császárukat nyújtózkodni. A körülettük álló pekingiek pedig meg sem rökönyödnek, mivel ez a fajta viselkedés az új generáció tagjainál megszokott. Gyermekeik náluk is feszegetik a határaikat.

Elkényeztetett kozmopoliták

Az egykepolitikát az érintett generáció ugyanis kegyetlenül kihasználja. Már kiskorúkban is tudják: ők a családjuk szeme fényei, és emiatt majdnem mindent elnéznek nekik. Emiatt sokszor önzők, elkényeztetettek, szűk-látókőrűek és képtelenek elfogadni a velük szemben megfogalmazott kritikát. Majdnem mindent megkapnak, amit csak megkívánnak, mivel a korábban 5-6 gyerekre elosztott pénzre egyedül jutnak. Kozmopoliták, a legújabb tokiói divatot követik, lelkesednek a hongkongi és tajvani popsztárok iránt, és majd minden hollywoodi sikerfilmet megvásárolnak DVD-n. Folyamatosan a mobiljukat püfölik, az interneten órákat szörfölnek és sokuk rendelkezik konzollal is.



A kis királyok mindezt könnyen tehetik, mivel az amerikai Hill & Knowlton and Seventeen magazin áprilisi felmérése szerint körülbelül 400 jüan zsebpénzből gazdálkodhatnak egy hónapban, miközben az átlagkereset kevesebb, mint 1700 jüan. Ebből futja gyorsétteremre (egy mekis menü körülbelül 25 jüan), szórakozásra (egy sör 2,5 jüan – ami átszámolva 63 forint) és vásárolgatásra is. A kínai mércével drága gyorséttermekbe járnak, ahol számolatlanul eszik a sajtburgert és a pizzát. Emiatt egy új jelenség is felütötte a fejét az országban: a gyerekkori elhízás és a diabétesz, ami korábban nem volt megszokott. Komoly vásárlóerőt képviselnek, s a nagyobb világmárkák már előre dörzsölik a markukat. A demográfusok szerint ugyanis az érintett generáció tagjai már jelenleg is 100 millióan vannak (a 25 év alattiak 20 százaléka), amihez hozzáadódik az évi 22 millió újszülött, akik potenciális fogyasztóik lehetnek.

Befuccsolt egykepolitika?

A kínai kormány viszont inkább a fejét vakarja, hiszen mostanra egyértelműen körvonalazódtak az 1979-es egykepolitika árnyoldalai, amelyek közül a legenyhébb a fentebb említett gyermekkori elhízás. Lazítani akarnak, bár a Mao féle sokasodjatok jelmondat mögé továbbra sem akar senki sem felsorakozni. Akkor ugyanis pár évtized alatt 565 millió főről 1 milliárdra nőt az ország lakossága, a regulának köszönhetően viszont az óta csak 300 millióval gyarapodott a lakosság. Ebben nagy szerepe volt az egészségügyi ellátás javulásának is, aminek köszönhetően az 1950-es 40,1 évről 71,4-re emelkedett a várható élettartam, és a gyerekhalandóság is jelentősen visszaesett.

A teljes igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy ezeket a hivatalos adatokat és becsült értékeket pont az egykepolitikának köszönhetően zárójelbe kell tenni. Jelenleg senki nem tudja, hogy pontosan mennyien élnek Kínában. Az ördög az említett szabályozásban rejlik, mivel az állam családonként csak egy utód egészségügyi ellátását finanszírozza, amihez hozzáadódik tartományonként vagy az egy egyszeri büntető summa, vagy az állandó büntetőadó. Vidéken emiatt pénzügyi okokból sok gyermeket nem jelentenek be a családok, így sok eltitkolt személy él jelenleg az országban.

Pekingtől távol emiatt és a magas halandóság okán (sokszor nem állják az eltitkolt gyerek gyógyítatását) még mindig általános az 5-6 gyerek, akiket jóval kisebb becsben tart a család, mint a városi kis császárokat. Idegenvezetőknek például 40 jüanért akartak eladni egy gyermeket. Ott ennyit ér az ember.

Sokan nem jutnak nőhöz

Lánygyermekről volt szó, akiktől sokszor szabadulni akarnak. Kínában ugyanis a fiúgyermeknek van értéke: ő viszi tovább a családi hagyományokat, ő marad a családdal. S kínosan ügyelnek arra, hogy az-az egy fiú legyen. A városokban ezen okból virágzik az abortusz-üzlet, míg vidéken sokszor durva eszközökhöz folyamodnak. Sokan titokban végeznek csecsemőjükkel, egyszerűen elhagyják őket, vagy a fent említett módon eladják őket. Ezen egyedi tragédiák mögött ráadásul egy országot érintő probléma is meghúzódik. Nevezetesen, hogy felbomlik a nemek aránya. Ma országos szinten 100 nőre 117 férfi jut Kínában, miközben egyes tartományokban ez a 100-138 arányt is eléri.

Egyes becslések szerint ma 25 millió fiatal férfi él Kínában, akinek esélye sincs nőhöz jutni. Feszült energiájukat a kormányzat szerepjáték-táborokkal, számítógépes klubokkal és játékokkal igyekszik lekötni. Felemás sikerrel, mivel az érintettek közül sokan inkább a prostitúcióban, a kábítószerekben és saját nemüknél keresik a megoldást. Persze hivatalosan egyik sem létezik Kínában.

Drága taníttatás a semmiért

A gazdaságot és a családokat leginkább érintő probléma ezeken felül a társadalom elöregedése. A korábbi szép piramis alakzatú demográfiai mutató ugyanis eltolódott, s ma inkább has tájékon dagad. Az átrendeződés miatt a közeljövőben a sok egykének kéne ellátni a kiöregedő kínai „Ratkó generációt”. Ezt a családok is tudják, akiknek az egyetlen gyermekük a jövő záloga. A legjobb egyetemre akarják beíratni, a legjobb iskolákba járatni, s magántanárokkal okítani őket, hogy felnővén zsíros állást elcsípve eltartsák családjukat.



Ezek általában teljesíthetetlen elvárások, mivel a gimnazistáknak csupán 10 százaléka kerül be valamelyik egyetemre, s még ha be is kerülnek ott is nagy verseny vár rájuk. A nagy elvárások miatt magas a fiatalon elkövetett öngyilkosságok száma. Főként hogy többségük hiába végez kiváló eredménnyel az egyetemen, nem képes utána munkához jutni. Sokan versenyeznek egy állásra, s sokszor a munkaadó sem feltétlenül a kis császárok egyik tagját választja. Nem szeretik őket alkalmazni. Sok cég szerint ugyanis elkényeztetettek, nem bírják a nehéz munkát, hiányzik belőlük a lojalitás, s nem tudnak csapatmunkában dolgozni. Ördögi kőr.

A cikk a Spiritusz Campus 2008. októberi számában jelent meg.

Foggal-körömmel a diplomáért

Legtöbbünk számára elképzelhetetlen nehézségekkel kell megküzdenie annak a fogyatékosnak, aki a diploma megszerzését tűzi ki célul. Megéri, hiszen a tapasztalatok szerint elhelyezkedést jelentősen megkönnyíti a felsőfokú végzettség, ráadásul a tisztességtelen cégek is kevésbé használják ki. Közülük mégis csak kevesen vágnak bele a diplomáért folyó harcba.

„Majd értesítjük” – hangzik sokszor a zavaros és sablonos reagálás a cégektől, mikor megtudják, hogy a korábban minden tekintetben megfelelő munkavállaló valamilyen fogyatékossággal küzd. Nem is keresik őket később, kapásból lemondanak a jelentkezőről. „Egy céggel már mindenben megegyeztünk. Ám mikor megtudták, hogy nem látok, közölték velem, hogy ez így nem fog menni” – emlékszik vissza Podmanyicki Annamária, akit többször is elutasítottak a vaksága miatt. Jobb helyzetben volt Kovács Judit, aki a diploma megszerzését követően egy nonprofit manager képzésen vett részt, s annak segítségével rögtön el tudott helyezkedni a Vakok Szövetségénél. „Az én történetem sikertörténet, hiszen nem kellett munkát keresnem” – ismerte el.

Foggal-körömmel

Valóban ők a szerencsések közé tartoznak, köszönhetően az általuk szerzett diplomának, még akkor is, ha jelenleg nem a szakmájukban dolgoznak. „Az elhelyezkedésnél azon fogyatékos számíthat sikerre, akik diplomával, erős nyelvtudással, és stabil informatikai felkészültséggel rendelkezik az irodai programok terén. Ami mellett fontos, hogy az álláskereső képes a legyen a munkaerőpiacon is érvényesülni, és ne álljon szkeptikusan a jelentkezések elé. Mivel a sikerhez kitartás is szükséges” – adott tanácsot kérdésünkre Szuhaj Mihály, az „Informatika a Látássérültekért” Alapítvány kuratóriumának elnöke. Majd hozzátette: „így is sokan vannak, akik kudarcként élik meg, hogy diplomával a kezükben sem tudnak elhelyezkedni.”

Főleg, hogy a fogyatékosoknak már a diploma megszerzése során is számunkra elképzelhetetlen nehézségekkel kell megküzdeniük, ami sokuknak elveszi a kedvét a beiratkozástól. Ha viszont bekerültek, akkor foggal-körömmel küzdik végig a felsőoktatás éveit. Hasonlóan ahhoz a jelenleg közel 70 gyengénlátó és 20 vak fiatalhoz, akiknek összlétszáma elenyészőnek mondható a látássérültek társadalmi arányát tekintve. Még úgy is, hogy léteznek már teljesen akadálymentesített intézmények, igaz nem nagy számban. „Az informatikai akadálymentesítés egyelőre csak kevés esetben valósult meg. Hiába írják a tanárok amúgy is számítógépen a jegyzeteiket, azt a látássérültek csak kevésszer kapják meg. Pedig így könnyen megtanulhatnának a tananyagot a képernyőolvasó szoftverek segítségével” – vélte Szuhaj Mihály.

Csak egytizedük képes elhelyezkedni

Sajnos a tapasztalatok szerint nem csak a felsőoktatásban lévők aránya mutat siralmas képet, hanem a foglalkoztatási adatok is. Hazánkban a munkaképes korú fogyatékosoknak csupán 9 százaléka dolgozik, miközben az uniós átlag 30-40 százalék körül alakult. Igaz ehhez az is hozzájárul, hogy tőlünk nyugatra tágabban értelmezik a fogyatékosság fogalmát, ám nem lehet csupán ebbe takaróznunk. Ez körülbelül 519 ezer munkanélkülit jelent, ha a Központi Statisztikai Hivatal 2001-es népszámlálási adataiból indulunk ki, mikor 577 ezer ember vallotta magát fogyatékosnak. Köztük 210 ezer mozgássérültet, 55 ezer gyengénlátót, 45 ezer nagyotthalót és 9500 vakot regisztráltak.

Elhelyezkedési problémával leginkább a szakképzetlen fogyatékosok találkoznak, akiket sokszor kihasználnak. Papíron például tolószékes rokkantakat foglalkoztattak ácsként, vagy kindertojásokba való ajándékokat készítettek rendkívül rossz munkafeltételekkel, havi néhányezer forintért. Ez csak néhány példa, ám jellemző, hogy az érettségivel rendelkezőknek rendre betanított vagy fizikai munkát kell végezniük.

A nagyon várt távmunka

Adódna lehetőségként az otthon végezhető távmunka, ha a korábbi jóslatok szerint elterjedt volna. Erre azonban még mindig várni kell, ám addig is érdemes a fogyatékosoknak eme irányba képezniük magukat. „Mindenek előtt szögezzük le a tényt, a távmunka nem a nyolc elemit végzettek lehetősége” – véli Derera Mihály, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének Oktatási, Továbbképző és Távmunka Intézetének igazgatója, aki szerint a megoldást nem a munkahelyek megteremtésénél kell keresni, hanem a munkaerő képzésénél. Ezt ismerte fel a fentebb megismert Annamária és Judit is, akik belevágtak az ECDL képzésbe, hogy biztosabb lábakon álljanak a munkaerőpiacon.

Nincs sok választásuk

Az informatikai eszközök ugyanis ma már jelentős segítséget nyújtanak a fogyatékosok munkavégzéséhez, bár ezt még csak kevés munkaadó használja ki. „Nálunk nincs tradíciója annak, hogy a fogyatékkal élőket a munka világába integrálják, nincs tradíciója annak, hogy a cégek lépést tartsanak a legkorszerűbb szervezési-vezetési módszerekkel, a munkaerő alulképzett, a cégek fejletlenek” – véli Derera Mihály. Azé a tradícióé, amely nyugaton már többé-kevésbé kialakult, míg nálunk egy adott munkahelyre egyforma végzettséggel és képességekkel még mindig az egészséges munkavállalót veszik fel, a fogyatékosoknak esélyt sem adva. Pedig a cégeknek előnyös lenne őket alkalmazni, ami a cég megítélésének is előnyére válna, és az ott dolgozók is elfogadóbbá, toleránsabbá válnának sérült kollegáikkal szemben. Másrészt a munkáltató bér- és költségkompenzációs támogatást is igényelhet, amelyek közül az előbbi akár a 100 százalékot is elérheti.

"Folyamatosan javul a fogyatékosok foglalkoztatottságának helyzete, ám igaz, nagyon mélyről indultunk. Tapasztalatunk szerint egyre több cég nyitott a fogyatékkal élők felé, sőt egyre többen keresik is őket. A fogyatékkal élőkre ugyanis jobban lehet számítani ott, ahol magas a fluktuáció. Jobban ragaszkodnak munkájukhoz, és jobban bírják a monotonitást is, hiszen tudják nincs sok választásuk" - nyilatkozta Szuhaj Mihály.

A cikk megtekinthető: Spiritusz Campus 2008/V

Vállalkozz okosan

Egy sikeres vállalkozáshoz nem kell más, mint egy jó ötlet, megfelelő vállalkozó kedv és kitartás. A jelek szerint ez csak kevesekben van meg, s a fiatalok többsége inkább egy kényelmes állásra vágyik valamely nagy multicégnél. Kérdés, hogy mások vágyait akarjuk-e megvalósítani, vagy sajátunkat.

Sajátos örökséget cipel országunk, hiszen míg a nyolcvanas években a nyugat a Monopoly társasjátékon nőtt fel, addig nekünk nem maradt más, mint a szocialista gazdaságot jelképező Gazdálkodj Okosan. A játék élményében nincs eltérés, a célokban viszont komoly különbség figyelhető meg. Előbbi esetében szállodákat, tereket kell vásárolnunk és a tönkretett konkurenciát felvásárolnunk, a magyar verziónál viszont a hűtőszekrény és a nappali bútor jelenti a győzelem kulcsát.

Persze ez csak játék, de ha szemléletesen akarjuk érzékeltetni a gondolkodási különbséget a hazai és a nyugati vállalkozó kedv között, körülbelül idáig kell visszamennünk. S ekkor még nem is beszéltünk a két oktatási rendszer közötti különbségről: míg Amerikában a diákokat az életre nevelik, addig náluk a poroszos tanítás az elméleti ismeretekre fókuszál. Igaz, mi legalább tudjuk, hogy hol van a berlini fal, de cserébe az üzleti világban sehol sem vagyunk hozzájuk képest. Ennek jeleként a tengerentúlon hatalmas népszerűségnek örvendenek a tőzsdei rovatok, mivel sok családnak van megtakarítása részvénycsomagban, míg mi magyarok inkább hitelfelvételben gondolkodunk.

Talán ezért is nálunk a fiatalok körében alacsony a vállalkozási kedv, hiszen kevés a nyilvánosságra kerülő pozitív példa, s ahogy távolodunk a rendszerváltásról, úgy egyre népszerűbbek a multik zsíros állásai az önállósodáshoz képest. Ezt támasztja alá a Főiskolás és Egyetemista Vállalkozók Országos Szövetségének adata is, amely szerint az érintett korosztálynak csupán 5 százaléka tervezi a vállalkozói életmódot, annak ellenére, hogy a felsőoktatásban hallgatók csaknem 25 százaléka gazdasági területen szerez diplomát. Mindamellett, hogy a mai világban szinte senki sem lehet abban biztos, hogy munkáltatója egy év múlva is ragaszkodni fog hozzá, míg vállalkozóként mindenki a saját ura lehet. Érdemes feltennünk magunknak a kérdést: mások álmainak megvalósulásához szeretnénk-e asszisztálni, vagy a sajátjainkat kergetjük-e inkább.

Egy jó ötlet kell

Egy sikeres vállalkozáshoz ugyanis nem kell más, mint egy jó ötlet – legyen az egy új találmány, vagy egy piaci rés – és kitartás. Az út egy lépéssel kezdődik, de aki eltökélt céljaiban, az általában képes arra, hogy végigjárja. Természetesen a nehézségeket is érdemes számba venni, hiszen később azok akadályozó tényezőként jelentkezhetnek. Vagyis érdemes minél hamarabb kipipálni őket. Ilyen kardinális probléma lehet a forrás, a kapcsolati tőke és a vállalkozói ismeretek hiánya. A vállalkozást csak akkor érdemes elindítani, ha már egy életképes üzleti terv van a kezünkben.

Érdemes figyelnünk a pozitív példákat is, mint amilyen „A jövő fiatal vállalkozója” díj. A pályázaton ugyanis idén közel nyolcvan pályamunka érkezett, ami mindenképpen jó eredményt jelent. Közülük a speciális írásfejlesztő toll, a tincses kecskék tenyésztésének, s a vadászutakra specializálódott utazási irodának ötlete vitte el az első három díjat. Mindez ráadásul egy tendenciát is jelöl, hiszen tavaly szintén egy innovatív találmány vitte el az első díjat, ám a második-harmadik hely megcserélődött. 2006-ban a motoros utazási iroda bronzérmet, míg a mobil húsbolt bronzérmet ért. Vagyis úgy tűnik, hogy a jövő a kutatás-fejlesztésé, az élelmiszeriparé és az utaztatásé.

A pénz önmagában nem elég

Alap frázis, de jelen helyzetben is igaz, hogy minden kezdet nehéz, mivel egy évet követően a tavalyi győztesek körülbelül most jutottak el oda, hogy álmaikat valóban megvalósítják. „Mikor belefogtam a saját vállalkozásomba, el sem tudtam volna képzelni, hogy milyen nehéz feladattal állok is valójában szemben” – árulta el kérdésünkre Kiss Péter, a tavalyi győztes, aki jelenleg találmányának tesztelését végzi, s egyelőre csak kis szériában értékesíti termékét. A fiatal vállalkozó szerint a legnagyobb segítséget nem a hárommillió forint értékű támogatás jelentette. „Részben a korábbi médiatevékenységnek köszönhetően kialakult kapcsolatok és partnerségi viszonyok azok, amelyek mind a mai napig is döntően segítik a munkámat”.

A cikk terjes terjedelmében megtekinthető: Spiritusz Campus 2008/IV

Radírok és cerkák

Napjainkban két embertípus létezik: egyik fut, a másik pedig csak akkor, ha kergetik. Annak ellenére, hogy a legősibb sport szinte bárhol, bármikor végezhető, ami pozitívan hat szervezetünk működésére, miközben pénztárcabarát is.

Nehéz a XXI. században mihez kezdeni azon magyar szólással, amely szerint „szégyen a futás, de hasznos”. Annál is inkább, mert eredete – egyes enciklopédiák szerint – még a XVI. századra nyúlik vissza, ahol egyértelmű volt az üzenete: ha nem tudsz harcolni, küzdj meg másnap. Pont ezen okból nehezen értelmezhető ma, mikor a modern társadalmak leginkább a hamburger, kóla, Donald kacsa hármasság mentén szocializálódnak. Így, ha netán vészhelyzetben futásra kényszerülnénk, jogosan lehetnénk dühösek arra, aki emiatt szégyennel bélyegez minket, miközben a többség megerősít hitünkben: jól tettük.

Persze ez csak egy szélsőséges példa, ami szerencsére ritkán esik meg. Talán ezért is ma már nem igazán futunk, legfeljebb a busz vagy a vonat után. Nem is kell, hiszen élvezhetjük bőségesen nyugati létünket: a mozgólépcső, a lift, a mozgójárda, az autó, vagy a tömegközlekedés mellett ugyanis értelmetlenné vált a futás. Sőt sok esetben a sétálás is. Mindezt egy felmérés is kimutatta: míg a 70-es években az 5-9 év közti gyermekek 80 százaléka még gyalog járt az iskolába, a 90-es évek végére ez az arány már csak 50 százalék volt. Tehát minden második gyermek egy járműben kezdte és végezte a napját, s ezen arány napjainkra bizonyára emelkedett is.

A trend jelen esetben azonban nem jelent jót, így nem feltétlenül járunk jól, ha a többség szokásait követjük, bár igaz ami igaz: a sérülékenység esélyét így leszűkíthetjük a konyhabalesetekre. A futás és így a rendszeres testmozgás ugyanis jótékony hatással van szervezetünkre a garantált formás alak mellett. Javítja a tüdő működését, a vérkeringést, amely jótékony hatással van a szervek és az agy működésére, valamint az anyagcserére. A kocogó erőnléte javul, kevésbé lesz fáradékony, erősödnek a terhelést végző csontjai - a vádli, a comb első és hátsó, valamint a far izmai -, s ezzel csökken a csontritkulás esélye is. A rendszeres futás ezen túl hatékony ellenszer lehet a magas vérnyomás ellen, miközben formás és szép testalkattal ajándékoz meg minket. A jótékony hatást a koppenhágai Heart Study munkatársai is alátámasztották, hiszen kimutatták: a korai halál kockázata a joggingolóknál 63 százalékkal alacsonyabb, mint a népesség egészénél.

Ha kedvet kaptunk a futáshoz, akkor sem szabad hosszabb távba hirtelen belevágnunk, hiszen könnyen sérülés lehet a vége, vagy annyira meghatjuk magunkat, hogy örök életre elmegy a kedvünk a rendszeres testmozgásról. Ezt főként a „radíroknak” (futó slang szerint) és a „duplaradíroknak” érdemes a fejükben tartaniuk, azoknak kik egy méretes súlyfelesleget cipelnek magukon. Nem lehetünk rögtön „cerkák”! Fontos a fokozatosság, vagyis lépésről-lépésre haladjunk, amely szó szerint kis lépésekkel kezdődik. Az edzésterveket itt nem részleteznénk, hiszen bőségesen találhatunk a világhálón a testtömegünkhöz, illetve célunkhoz igazodva.

Ha az elkötelezettségen és az edzésterven már túl vagyunk, jöhet a megfelelő helyszín kiválasztása. Bár a futás a legszabadabb sportok egyike, amit szinte bárhol végezhetünk, mégis érdemes az e célra kialakított futópályák felé orientálódnunk. Két okból is. Egyrészt nem mennek tönkre térdízületeink a betonon vagy az aszfalton történő futástól, másrészt könnyedén találhatunk hasonszőrű társakat, akiknek később még jól jöhet a bíztatása. Velük legkönnyebben a Margit-szigeten találkozhatunk, ám kedvelt célpontnak számítanak még a Budai-hegyek, a Városliget, vagy a Népliget. Lényeg, hogy jó levegő, betonmentes utak és kisebb szintemelkedések legyenek. Persze ezen kívül bárhol futhatunk, de félő, hogy az előbbi kívánalmak mentén kompromisszumokra leszünk kényszerülve. Ráadásul még társakat is nehezebben találhatunk, leszámítva rosszabb esetben azon kóbor kutyákat, akik morogva és csaholva próbálnak minket nagyobb teljesítményre ösztökélni. Ezt azonban nem ajánljuk, hiszen mint korábban írtuk: fontos a fokozatosság és a megfelelő edzésterv.

Teljes itt olvasható: Spiritusz Campus (VI/2)

A tévézés fél egészség

Vannak makacs tények. Kevesen tudják például, hogy fele annyi energiát égetünk el, ha traktorral vágunk füvet, mintha ugyanazt fűnyíróval tennénk. Érdemes e számokat a fejünkbe vésnünk, hiszen a mozgási lehetőségek folyamatosan körülvesznek minket. Csak élni kell velük.

Rögtön az elején érdemes egy jó, és egy rossz hírrel kezdenünk. A jó hír, hogy van arany középút a klaviatúraszaggatás és a rendszeres testmozgás között, ám rossz hírként érdemes hozzátenni, még az is egy kevés mozgással jár, bár nem túl sokkal. Hetente elég ugyanis háromszor 20 percig izzasztanunk magunkat, hogy megalapozzuk a jó kondíciónkat és az egészségünket. Nem is kell ehhez túl messzire mennünk, elég ha tudatosan szervezzük meg mindennapjainkat.

A cikk teljes terjedelmében elolvasható: Spiritusz Campus (VI/1)