Kis császárok

Xiao huangdi, azaz kis császárok. Így nevezik Kínában az egykepolitikában felnőtt generációt, amely nyugati gyorsétterembe jár, márkás ruhákat hord és a legjobb egyetemeken tanul. Sokuk azonban nem talál párra, és az öngyilkosság is népszerű a körükben.

Egy ötéves gyermek préseli át magát a tömegen a pekingi metró ötös vonalán. Körbenéz a leszállni szándékozó tömeg között, majd tovább tolakodva leül két ember helyére. Az utána igyekvő csomagokkal megrakott két szülő utolérvén őt a kérlelésébe kezd, hogy engedje legalább az egyiküket leülni. Makacs nem a válasz, amit megerősítve még el is nyújtózik. Újabb kérlelés, újabb elutasítás, aminek a szülő részéről megfutamodás a vége. Nem fegyelmezik a szemük fényét. Engedik a kis császárukat nyújtózkodni. A körülettük álló pekingiek pedig meg sem rökönyödnek, mivel ez a fajta viselkedés az új generáció tagjainál megszokott. Gyermekeik náluk is feszegetik a határaikat.

Elkényeztetett kozmopoliták

Az egykepolitikát az érintett generáció ugyanis kegyetlenül kihasználja. Már kiskorúkban is tudják: ők a családjuk szeme fényei, és emiatt majdnem mindent elnéznek nekik. Emiatt sokszor önzők, elkényeztetettek, szűk-látókőrűek és képtelenek elfogadni a velük szemben megfogalmazott kritikát. Majdnem mindent megkapnak, amit csak megkívánnak, mivel a korábban 5-6 gyerekre elosztott pénzre egyedül jutnak. Kozmopoliták, a legújabb tokiói divatot követik, lelkesednek a hongkongi és tajvani popsztárok iránt, és majd minden hollywoodi sikerfilmet megvásárolnak DVD-n. Folyamatosan a mobiljukat püfölik, az interneten órákat szörfölnek és sokuk rendelkezik konzollal is.



A kis királyok mindezt könnyen tehetik, mivel az amerikai Hill & Knowlton and Seventeen magazin áprilisi felmérése szerint körülbelül 400 jüan zsebpénzből gazdálkodhatnak egy hónapban, miközben az átlagkereset kevesebb, mint 1700 jüan. Ebből futja gyorsétteremre (egy mekis menü körülbelül 25 jüan), szórakozásra (egy sör 2,5 jüan – ami átszámolva 63 forint) és vásárolgatásra is. A kínai mércével drága gyorséttermekbe járnak, ahol számolatlanul eszik a sajtburgert és a pizzát. Emiatt egy új jelenség is felütötte a fejét az országban: a gyerekkori elhízás és a diabétesz, ami korábban nem volt megszokott. Komoly vásárlóerőt képviselnek, s a nagyobb világmárkák már előre dörzsölik a markukat. A demográfusok szerint ugyanis az érintett generáció tagjai már jelenleg is 100 millióan vannak (a 25 év alattiak 20 százaléka), amihez hozzáadódik az évi 22 millió újszülött, akik potenciális fogyasztóik lehetnek.

Befuccsolt egykepolitika?

A kínai kormány viszont inkább a fejét vakarja, hiszen mostanra egyértelműen körvonalazódtak az 1979-es egykepolitika árnyoldalai, amelyek közül a legenyhébb a fentebb említett gyermekkori elhízás. Lazítani akarnak, bár a Mao féle sokasodjatok jelmondat mögé továbbra sem akar senki sem felsorakozni. Akkor ugyanis pár évtized alatt 565 millió főről 1 milliárdra nőt az ország lakossága, a regulának köszönhetően viszont az óta csak 300 millióval gyarapodott a lakosság. Ebben nagy szerepe volt az egészségügyi ellátás javulásának is, aminek köszönhetően az 1950-es 40,1 évről 71,4-re emelkedett a várható élettartam, és a gyerekhalandóság is jelentősen visszaesett.

A teljes igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy ezeket a hivatalos adatokat és becsült értékeket pont az egykepolitikának köszönhetően zárójelbe kell tenni. Jelenleg senki nem tudja, hogy pontosan mennyien élnek Kínában. Az ördög az említett szabályozásban rejlik, mivel az állam családonként csak egy utód egészségügyi ellátását finanszírozza, amihez hozzáadódik tartományonként vagy az egy egyszeri büntető summa, vagy az állandó büntetőadó. Vidéken emiatt pénzügyi okokból sok gyermeket nem jelentenek be a családok, így sok eltitkolt személy él jelenleg az országban.

Pekingtől távol emiatt és a magas halandóság okán (sokszor nem állják az eltitkolt gyerek gyógyítatását) még mindig általános az 5-6 gyerek, akiket jóval kisebb becsben tart a család, mint a városi kis császárokat. Idegenvezetőknek például 40 jüanért akartak eladni egy gyermeket. Ott ennyit ér az ember.

Sokan nem jutnak nőhöz

Lánygyermekről volt szó, akiktől sokszor szabadulni akarnak. Kínában ugyanis a fiúgyermeknek van értéke: ő viszi tovább a családi hagyományokat, ő marad a családdal. S kínosan ügyelnek arra, hogy az-az egy fiú legyen. A városokban ezen okból virágzik az abortusz-üzlet, míg vidéken sokszor durva eszközökhöz folyamodnak. Sokan titokban végeznek csecsemőjükkel, egyszerűen elhagyják őket, vagy a fent említett módon eladják őket. Ezen egyedi tragédiák mögött ráadásul egy országot érintő probléma is meghúzódik. Nevezetesen, hogy felbomlik a nemek aránya. Ma országos szinten 100 nőre 117 férfi jut Kínában, miközben egyes tartományokban ez a 100-138 arányt is eléri.

Egyes becslések szerint ma 25 millió fiatal férfi él Kínában, akinek esélye sincs nőhöz jutni. Feszült energiájukat a kormányzat szerepjáték-táborokkal, számítógépes klubokkal és játékokkal igyekszik lekötni. Felemás sikerrel, mivel az érintettek közül sokan inkább a prostitúcióban, a kábítószerekben és saját nemüknél keresik a megoldást. Persze hivatalosan egyik sem létezik Kínában.

Drága taníttatás a semmiért

A gazdaságot és a családokat leginkább érintő probléma ezeken felül a társadalom elöregedése. A korábbi szép piramis alakzatú demográfiai mutató ugyanis eltolódott, s ma inkább has tájékon dagad. Az átrendeződés miatt a közeljövőben a sok egykének kéne ellátni a kiöregedő kínai „Ratkó generációt”. Ezt a családok is tudják, akiknek az egyetlen gyermekük a jövő záloga. A legjobb egyetemre akarják beíratni, a legjobb iskolákba járatni, s magántanárokkal okítani őket, hogy felnővén zsíros állást elcsípve eltartsák családjukat.



Ezek általában teljesíthetetlen elvárások, mivel a gimnazistáknak csupán 10 százaléka kerül be valamelyik egyetemre, s még ha be is kerülnek ott is nagy verseny vár rájuk. A nagy elvárások miatt magas a fiatalon elkövetett öngyilkosságok száma. Főként hogy többségük hiába végez kiváló eredménnyel az egyetemen, nem képes utána munkához jutni. Sokan versenyeznek egy állásra, s sokszor a munkaadó sem feltétlenül a kis császárok egyik tagját választja. Nem szeretik őket alkalmazni. Sok cég szerint ugyanis elkényeztetettek, nem bírják a nehéz munkát, hiányzik belőlük a lojalitás, s nem tudnak csapatmunkában dolgozni. Ördögi kőr.

A cikk a Spiritusz Campus 2008. októberi számában jelent meg.

Pekingi napló a Paralimpia más

Peking kiürült a paralimpia idejére, mivel érezhetően sokkal kisebb érdeklődés kíséri, mint nagy társát. Kínán és a szervezésen pedig nem múlik semmi. Szinte jobb fogyatékkal élőnek lenni Pekingben, mint Budapesten. Helyszíni tudósítás Pekingből.

Az olimpiai láng eloltása után szinte kiürült Peking. A turisták rohamléptekben elhagyták a várost. A három repülőtérről folyamatosan szálltak fel a repülőgépek, s az előző hetekben megszokotthoz képest szinte nem maradt idegen a városban. Az élet ezzel egy időben nagyjából visszatért a normál kerékvágásába. Mintha elszakadt volna a tiltás köteléke.

A hajléktalanok és a kéregetők lassan visszaszivárogtak, a metrókról eltűnt az olimpia alatt elviselhetetlen tömeg, a gépjárművezetők kevésbé türtőztetik magukat, és újra mernek a kínaiak krákogva köpni az utcán, ami az olimpia alatt szigorúan tiltva volt. A pillanatok alatt áttáblázott olimpiai sávok, a lecserélt zászlók és az új köntösbe öltöztetett információs sátrak azonban jelzik, nem ért még minden véget, a paralimpia még pár hétig olimpiai készülődésben tartja a várost. A rendszámkorlátozás ugyanis az esemény végéig megmarad, és az építkezések sem kezdődnek még el, mint ahogy a Peking-közeli gyárak is pihennek tovább.

Akadálymentesített város

Pekingen és a szervezésen semmi nem múlik. Az olimpiához hasonlóan a város vezetése alaposan felkészült ezen esemény megrendezésére is. A korábban megismert, fantasztikusan kivitelezett stadionok és csarnokok újra megtelnek szurkolókkal, és a sportolókra is egy minden igényt kielégítő olimpiai falu vár. A paralimpiai fáklya újra körbejárja az országot, s a helyi sajtó az olimpia előtt megszokott módon kiemelt helyen foglalkozik a fáklyavivőkkel és az érintett állomáshelyekkel. Hatalmas megtiszteltetés a fáklyát vinni, még ha az nem is az olimpiáé.

Az utcákon ráadásul mindenhol vakvezető járdaszakaszokat telepítettek, így a csökkent látóképességűek is könnyedén közlekedhetnek, könnyebben, mintha azt Budapesten tennék. A város metróvonalaira ugyanez igaz. Vakvezető burkolat, lift és kapu a kerekes székűeknek mindenhol megtalálható. A frissen átadott buszok pedig szintén mind akadálymentesítettek, így összességében a fogyatékkal élők könnyen közlekedhetnek a városban. Ezzel együtt az úttesten még így is nehéz átkelni, habár az eszközök itt is adottak.

Munkálatok a Tianan'men téren

A cikk itt folytatódik: www.fn.hu

HD adás és cenzúra Pekingben

Pekingbe érkezvén az ember nem hisz a szemének. A keleti ország számítástechnikai értelemben nem sokkal marad el a nyugati világtól. A buszokon HD adás megy, a cenzúra szinte észrevétlen, az informatikai boltokban pedig sokszor alkudni kell.

Magyarországra kevés hír szivárog a kínai informatika helyzetéről, s az a kevés is borús képet mutat: az internetet cenzúrázzák, blogereket zárnak börtönbe és silány termékekkel árasztják el a piacot. Ez a híresztelés félig igaz is. A keleti ország ugyanis meglehetősen felemás képet mutat e téren. Vidéken - a szegényebb régiókban - valóban nagy szenzációt kelt bármilyen informatikai eszköz megjelenése, és az internetről szinte nem is hallottak még. A nagyobb városokban ellenben szinte semmi eltérés nincs a magyarországi viszonyokhoz képest. Itt is mindenki a mobilját, vagy hordozható konzolját püföli a metrón, itt is egyre nagyobb teret hódít a 3G, és kínában is ugyanúgy a mindennapok része a személyi számítógép és az internethasználat, mint hazánkban. Persze eltérések bőven akadnak...

A pekingi metró

A cikk a PCWorld 2008. szeptemberi számában folytatódik.

Pekingi napló: mi jön az olimpia után?

Az olimpiának vége, s Peking lassan visszatér a régi kerékvágásába. A problémákat a világeseményre elfedték, de azok nem oldódtak meg. A felhőkarcolók mellett mindennaposak a putrik, s az emberéletet sem tartják sokra. Helyszíni tudósítás Pekingből.

Vége az olimpiának, ideje összegezni: szerencsés volt-e Pekingnek adni a rendezés jogát, vagy sem. Ha a szervezést nézzük, akkor mindenképpen. A kínai kormány alaposan kitett magáért, és pénzt, munkaerőt nem sajnálva remek olimpiát alkotott. Fővárosuk jelesre vizsgázott, pedig pár évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna egy hasonló világesemény megrendezése itt. Nem voltak megfelelő utak, a tömegközlekedést pedig jelentősen fejleszteni kellett. Ma már viszont összesen 1000 buszjárat és 600 kilométernyi metróvonal van a 16 milliós metropoliszban, amelyek mind magasan verik a BKV járműparkját.

Csodás időjárás

Az olimpia alatt rend volt az utakon, és a városban is. Az itt mindennapos koldusokkal, kábítószert áruló afrikai és arab bevándorlókkal nem is lehetett találkozni. Elszállították őket az olimpia előtt. Most viszont visszatérnek, hasonlóan a város többi megoldatlan problémájával. A rendszámkorlátozás megszűnésével újra duplájára nő a forgalom és a szmog, újrakezdődnek az építkezések, és az időjárás is visszatér a régi kerékvágásba, ami az elmúlt napokban szokatlan arcát mutatta.

Itt csodaszámba megy minden olyan nap, ami kék égre virrad. Az olimpia utolsó hetében azonban szikrázó napsütés alatt rendezhettek meg majd minden versenyt. Igaz, két napon zuhogott az eső, ám így kellett csinálni, hogy ne legyen párás a levegő. Érdekes, hogy az olimpia hivatalos dalában is megemlítik: Peking szikrázó napsütéssel várja az ideérkezőket. A jelek szerint azt mégsem bízták a természetre.

A cikk itt folytatódik: http://www.fn.hu/olimpia

Pekingi napló: lógjunk be a stadionba!

A kínaiak egyre nehezebben tudnak rendet tartani a stadionjaik körül. Több módszer is létezik arra, hogy valaki belógjon az eseményre. Hiába nyilvánvalóak, a rendezők mégsem tesznek ellenük semmi. Kedvesek próbálnak lenni, ami a vesztüket okozza. Helyszíni tudósítás Pekingből.

Az igazi szurkoló a jég hátán is megél. Főleg, ha kedvenc csapatáról van szó. Minden érintett eseményre bejut még belépőjegy nélkül is. Ez Pekingben sem működik másként, a kínai kormány szigorú biztonsági intézkedései ellenére sem, amely korábban például hadat üzent a jegyüzéreknek is. A szigor és a figyelem egyre inkább lazul, s a simlis – köztük magyar – szurkolók is egyre több kiskapura lelnek rá.

A bejutás, a "csempészés", és a jegy adás-vétel immár nem jelent nagy problémát, könnyen megoldható. Az itteni önkéntesek és rendőrök pedig tehetetlenek, nem képesek betömni a biztonsági réseket, még ha azok oly nyilvánvalóak is. Az eligazításkor két fő feladatot osztottak rájuk: tartsák be a szabályokat, és legyenek kedvesek a turistákkal. Ez általában megoldható, ám amikor egy külföldi erőteljesen hangoztatja, hogy ő "akkor sem megy ki", akkor nem igazán tudnak mit tenni. Vagy kedvesek, vagy betartják a szabályokat, s ez már nem megy nekik.

Szigor

A cikk itt folytatódik: http://www.fn.hu/olimpia

Pekingi napló: erődemonstráció az olimpia

Egyre nyomasztóbb a Sydney óta a mostani olimpiára készülő kínai sportolók sikere. A győzelmeket Kína a nép eredményének könyveli el, amely immár elhiheti, hogy bármire képes. A világ vezetőinek ez nyomasztó lehet. Helyszíni tudósítás Pekingből.

A pekingiek – velünk ellentétben – manapság nem azt kérdezik: nyertünk-e érmet, hanem azt, hogy ma mennyi aranyérmet nyertünk. Elég csak egy fél napra elkerülni az éremtáblázatot, s máris 4-5 kínai arannyal szaporodik az amúgy is dicsőséges eredménysor. Talán a föld minden táján érzékelhető az itt Pekingben szinte nyomasztó kínai fölény. Az éremtáblázat első helye vitathatatlanul már az övék. S ha Phelps nem volna, akkor a korábbi első-második Egyesült Államok nagyobb mértékben is kikapna, miközben a korábban dobogós oroszok szinte sehol sincsenek.

A kínaiak ráadásul nemcsak a fizikai számokban erősödtek, hanem a technikai sportágakban is, mint a vívás vagy a tenisz, így majd minden eseményen komolyan számolni kell velük. Mindez nem csak a hazai pálya előnye. Korábban például el nem lehetett képzelni, hogy a női francia kardcsapat vereséget szenved a kínaiaktól, most mégis megtörtént.

A helyi lapok ennek megfelelően folyamatosan cikkeznek a kínaiak újabb sikereiről, kiemelve néhány újabban felfedezett sportágat. Az egyik lap például egy gazdagon illusztrált írással számolt be azon teniszezőnőről, aki az olimpiák történetében elsőként jutott be a legjobb négy közé kínai színekben. Persze a sikert itt is aranyban mérik, s a díjátadókon nem egy szomorú bronz- vagy ezüstérmes hazai sportolót lehetett látni, aki lecsúszott a dobogó legfelső fokáról. Csalódottak voltak, mivel itt csak az arany számít.

A cikk itt folytatódik: http://www.fn.hu/olimpia/

Pekingi napló: autóút három hét alatt

A Pekingben lakók is sokszor nehezen fogják fel, mi minden változás történt városukban. Új utak és metrók épültek, a város zöldé változott, bár a némely növényen már a pusztulás jelei mutatkoznak, s sokak szerint a gyors építkezés is egyszer visszaüthet. A magyar szurkolók miatt szigorításra készülnek a rendezők. Helyszíni tudósítás Pekingből.

Sokan, sokféleképen igyekszenek fogást találni a Pekingi Olimpián, kiemelve egy-két gyenge pontját. A hazai sajtóban lehetett már olvasni üres lelátókról és bosszantó apróságokról. Ez nagyjából egy-két írást leszámítva mind igaz, a többi csak szenzációhajhászás. Ha a szívünkre tesszük ugyanis a kezünket, mindannyiunk tudjuk: tökéletes olimpia nem létezik. Ne is várjuk. Az üres lelátókra pedig egyszerű a magyarázat. A csapatsportoknál foghíjasak a lelátók, mivel egy jegy három meccsre szól, tehát logikusan csak a stadion egyharmada telik meg. A többi eseményen viszont – saját tapasztalat szerint - 70-80 százalékos a stadionok telítettsége, ami nem rossz eredmény.

A cikk itt folytatódik: http://www.fn.hu/olimpia

(Megjegyzés: a cikk más címmel jelent meg a FigyelőNeten, amely a szerkesztő döntésésnek az eredménye... klikkverseny van. Én azonban tartom magam az eredeti címhez, mivel az írás legnagyobb része e téma köré csoportosul)

Pekingi napló: besúgó a recepción

Egy ország, ahol Tibet nevét csak suttogva lehet kimondani, ahol megfigyelik a turistákat és cenzúrázzák az internetet. Az Olimpic Green területén ráadásul még dohányozni sem lehet. Helyszíni tudósítás Pekingből.

Majd minden rendező ország különleges biztonsági intézkedésekkel készült az újkori olimpiákra. Nincs ez máshogy Kínában sem, ahol a kommunizmus egy sajátos formája keveredik a piacgazdasággal. Ez különleges elegyet alkot: az ember gyakorlatilag majdhogynem azt tehet, amit csak akar, miközben tudja, hogy megfigyelik. Tibet nevét ezért csak suttogva szabad kiejteni, s a tabu témákat sem érdemes feszegetni.

Az olimpiára biztonság szempontjából egy szavunk sem lehet. Az esemény idejére 34 ezer katonát vezényeltek a fővárosba, akik mellett 74 harci repülőgép, 47 helikopter és 33 hajó áll készenlétben. A fontosabb társasági eseményeken előkóstoló egerek dolgoznak, kizárva mindenféle mérgezést. A vitorlásversenyeken pedig búvárokat is bevetettek, hogy eltávolítsák a gyanús tárgyakat és elhárítsák a rejtett veszélyeket.

Legalábbis a hivatalos közlés szerint, bár a katonákat elnézve az ember még többre is saccolná az idevezényeltek számát. A város tele van egyenruhásokkal. A sporteseményeken több százan dolgoznak, s ott vannak a legfontosabb utak és csomópontok mellett is. Az autóutakon folyamatosan látni szirénázó rendőrautókat. Ráadásul majd minden szállodában megtalálható a Pekingi Rendőrkapitányság katonai egyenruhában feszítő egy-egy alkalmazottja. Ruhája árulkodó, s nagy valószínűséggel nem is rendőr, katona.

A cikk itt folytatódik: http://www.fn.hu/olimpia

Pekingi napló: szűrt napfény és hőség

Kemény feladat vár sportolóinkra Pekingben, akiknek komoly kihívást jelenthet a szmog és az elviselhetetlen hőség. S ekkor még a versenytársaikról nem is beszéltünk. A nap csak szűrten látszik, alatta megmaradni viszont nem lehet. Helyszíni tudósítás Pekingből.

A pekingi érkezés felér egy lórúgással. Gyilkos elegyet alkot a szmog és a páradús levegő. Az ideérkező elsőként a repülőtér várójában szembesül egyszerre az orrfacsaró bűzzel és a forrósággal. Habár az előbbire már a leszállás előtt is utalnak nyomok, mikor a repülő átvágja a szmog réteget, lila fényben megvilágítva azt. Az utazó elsőként egy felhőre is gyanakodhatna, mindaddig míg le nem néz a repülőtérre, amelyhez már meglehetősen közel jár – pár száz méterrel a föld felett.

Az olimpia előtt még volt szmog

A cikk itt folytatódik: http://www.fn.hu/olimpia/