Foggal-körömmel a diplomáért

Legtöbbünk számára elképzelhetetlen nehézségekkel kell megküzdenie annak a fogyatékosnak, aki a diploma megszerzését tűzi ki célul. Megéri, hiszen a tapasztalatok szerint elhelyezkedést jelentősen megkönnyíti a felsőfokú végzettség, ráadásul a tisztességtelen cégek is kevésbé használják ki. Közülük mégis csak kevesen vágnak bele a diplomáért folyó harcba.

„Majd értesítjük” – hangzik sokszor a zavaros és sablonos reagálás a cégektől, mikor megtudják, hogy a korábban minden tekintetben megfelelő munkavállaló valamilyen fogyatékossággal küzd. Nem is keresik őket később, kapásból lemondanak a jelentkezőről. „Egy céggel már mindenben megegyeztünk. Ám mikor megtudták, hogy nem látok, közölték velem, hogy ez így nem fog menni” – emlékszik vissza Podmanyicki Annamária, akit többször is elutasítottak a vaksága miatt. Jobb helyzetben volt Kovács Judit, aki a diploma megszerzését követően egy nonprofit manager képzésen vett részt, s annak segítségével rögtön el tudott helyezkedni a Vakok Szövetségénél. „Az én történetem sikertörténet, hiszen nem kellett munkát keresnem” – ismerte el.

Foggal-körömmel

Valóban ők a szerencsések közé tartoznak, köszönhetően az általuk szerzett diplomának, még akkor is, ha jelenleg nem a szakmájukban dolgoznak. „Az elhelyezkedésnél azon fogyatékos számíthat sikerre, akik diplomával, erős nyelvtudással, és stabil informatikai felkészültséggel rendelkezik az irodai programok terén. Ami mellett fontos, hogy az álláskereső képes a legyen a munkaerőpiacon is érvényesülni, és ne álljon szkeptikusan a jelentkezések elé. Mivel a sikerhez kitartás is szükséges” – adott tanácsot kérdésünkre Szuhaj Mihály, az „Informatika a Látássérültekért” Alapítvány kuratóriumának elnöke. Majd hozzátette: „így is sokan vannak, akik kudarcként élik meg, hogy diplomával a kezükben sem tudnak elhelyezkedni.”

Főleg, hogy a fogyatékosoknak már a diploma megszerzése során is számunkra elképzelhetetlen nehézségekkel kell megküzdeniük, ami sokuknak elveszi a kedvét a beiratkozástól. Ha viszont bekerültek, akkor foggal-körömmel küzdik végig a felsőoktatás éveit. Hasonlóan ahhoz a jelenleg közel 70 gyengénlátó és 20 vak fiatalhoz, akiknek összlétszáma elenyészőnek mondható a látássérültek társadalmi arányát tekintve. Még úgy is, hogy léteznek már teljesen akadálymentesített intézmények, igaz nem nagy számban. „Az informatikai akadálymentesítés egyelőre csak kevés esetben valósult meg. Hiába írják a tanárok amúgy is számítógépen a jegyzeteiket, azt a látássérültek csak kevésszer kapják meg. Pedig így könnyen megtanulhatnának a tananyagot a képernyőolvasó szoftverek segítségével” – vélte Szuhaj Mihály.

Csak egytizedük képes elhelyezkedni

Sajnos a tapasztalatok szerint nem csak a felsőoktatásban lévők aránya mutat siralmas képet, hanem a foglalkoztatási adatok is. Hazánkban a munkaképes korú fogyatékosoknak csupán 9 százaléka dolgozik, miközben az uniós átlag 30-40 százalék körül alakult. Igaz ehhez az is hozzájárul, hogy tőlünk nyugatra tágabban értelmezik a fogyatékosság fogalmát, ám nem lehet csupán ebbe takaróznunk. Ez körülbelül 519 ezer munkanélkülit jelent, ha a Központi Statisztikai Hivatal 2001-es népszámlálási adataiból indulunk ki, mikor 577 ezer ember vallotta magát fogyatékosnak. Köztük 210 ezer mozgássérültet, 55 ezer gyengénlátót, 45 ezer nagyotthalót és 9500 vakot regisztráltak.

Elhelyezkedési problémával leginkább a szakképzetlen fogyatékosok találkoznak, akiket sokszor kihasználnak. Papíron például tolószékes rokkantakat foglalkoztattak ácsként, vagy kindertojásokba való ajándékokat készítettek rendkívül rossz munkafeltételekkel, havi néhányezer forintért. Ez csak néhány példa, ám jellemző, hogy az érettségivel rendelkezőknek rendre betanított vagy fizikai munkát kell végezniük.

A nagyon várt távmunka

Adódna lehetőségként az otthon végezhető távmunka, ha a korábbi jóslatok szerint elterjedt volna. Erre azonban még mindig várni kell, ám addig is érdemes a fogyatékosoknak eme irányba képezniük magukat. „Mindenek előtt szögezzük le a tényt, a távmunka nem a nyolc elemit végzettek lehetősége” – véli Derera Mihály, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének Oktatási, Továbbképző és Távmunka Intézetének igazgatója, aki szerint a megoldást nem a munkahelyek megteremtésénél kell keresni, hanem a munkaerő képzésénél. Ezt ismerte fel a fentebb megismert Annamária és Judit is, akik belevágtak az ECDL képzésbe, hogy biztosabb lábakon álljanak a munkaerőpiacon.

Nincs sok választásuk

Az informatikai eszközök ugyanis ma már jelentős segítséget nyújtanak a fogyatékosok munkavégzéséhez, bár ezt még csak kevés munkaadó használja ki. „Nálunk nincs tradíciója annak, hogy a fogyatékkal élőket a munka világába integrálják, nincs tradíciója annak, hogy a cégek lépést tartsanak a legkorszerűbb szervezési-vezetési módszerekkel, a munkaerő alulképzett, a cégek fejletlenek” – véli Derera Mihály. Azé a tradícióé, amely nyugaton már többé-kevésbé kialakult, míg nálunk egy adott munkahelyre egyforma végzettséggel és képességekkel még mindig az egészséges munkavállalót veszik fel, a fogyatékosoknak esélyt sem adva. Pedig a cégeknek előnyös lenne őket alkalmazni, ami a cég megítélésének is előnyére válna, és az ott dolgozók is elfogadóbbá, toleránsabbá válnának sérült kollegáikkal szemben. Másrészt a munkáltató bér- és költségkompenzációs támogatást is igényelhet, amelyek közül az előbbi akár a 100 százalékot is elérheti.

"Folyamatosan javul a fogyatékosok foglalkoztatottságának helyzete, ám igaz, nagyon mélyről indultunk. Tapasztalatunk szerint egyre több cég nyitott a fogyatékkal élők felé, sőt egyre többen keresik is őket. A fogyatékkal élőkre ugyanis jobban lehet számítani ott, ahol magas a fluktuáció. Jobban ragaszkodnak munkájukhoz, és jobban bírják a monotonitást is, hiszen tudják nincs sok választásuk" - nyilatkozta Szuhaj Mihály.

A cikk megtekinthető: Spiritusz Campus 2008/V