Bűntudatmentes zenék csábítása

A statisztikák alapján inkább lopjuk a zenét, minthogy fizetnénk érte. Mégis az elmúlt évben három nagyobb internetes zeneáruház is indult hazánkban. A szakértők szerint ugyanis csak azért töltöttünk illegálisan, mert nem tehetünk mást.

Ha a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének zenepiaci elemzéseit vesszük alapul, akkor kijelenthetjük, hogy meglehetősen merész az a vállalkozó, aki ma legálisan letölthető fizetős tartalmat ajánl. Becslések szerint ugyanis ma Magyarországon minden megvásárolt zenei CD-re legalább három-négy másolt jut. Az általunk megkérdezett szakértők azonban bizakodóak. „Sokan úgy gondolták, hogy térségünkben nem érdemes online zeneáruházat nyitni, mert itt csak lopják a zenét. Ez talán igaz is volt, hiszen nem volt honnan tölteni” – vélte kérdésünkre Horváth Szabolcs, a Songo.hu-t üzemeltető eMusic ügyvezetője.

„Nemzetközi szinten az online legális letöltés már most az illegális vetélytársa, és a fizikai hanghordozó kereskedelmi csökkenése okozta bevételkiesést részben vagy egészben pótolni tudja a kiadók számára. A növekedés - mind nemzetközi, mind a hazai piacot tekintve - igen dinamikus. Éves szinten megkétszereződtek a bevételeink, az elmúlt év végén pedig már negyedéves szinten is igaz volt mindez” – nyilatkozta megkeresésünkre Tóthmátyás Tibor, a T-Online Magyarország Zrt. portáligazgatója.

wma kontra mp3

Internetes zeneáruházakat vizsgálva, két típust szükséges megkülönböztetnünk. Az első típusba tartoznak a népszerű, kereskedelmi rádiók által játszott slágereket kínáló oldalak, ahol a kívánt dalokat wma fájlformátumban érhetjük el. Az elterjedtebb, mp3-as tartalmat kínáló áruházak számítanak a másik oldalnak, igaz náluk csak kisebb kiadók vagy szubkultúrák előadóitól tölthetünk le. A nagyobb lemezkiadó vállalatok ugyanis szeretik pontosan meghatározni, hogy számaikat miként és hányszor használhatják fel a vásárlóik. Erre szolgál a Microsoft formátumába beépített digitális jogkezelő, a DRM (Digital Rights Management), amely pontos korlátokat szab a felhasználónak. Így ha wma-t kínáló oldalakról töltünk – ilyen a T-Online Zeneáruháza és a Songo is -, vásárlás előtt feltétlenül olvassuk el a kapcsolódó licenceket, nehogy fizetés után érjenek minket kellemetlen meglepetések.
Továbbá elsőként csak egy számot vásároljunk meg, hogy az esetleges kompatibilitási nehézségek ne később merüljenek fel. DRM-ből ugyanis nagyon sok probléma adódhat CD-lejátszók és más eszközök esetében. Egyes hordozható eszközöknél például a lejátszás indítása 30 másodpercig vagy akár tovább is tarthat, ha a hordozható eszköznek számba kell vennie a licenctárat, s ez nem kevés kényelmetlenséget okozhat. Ha a próba sikerrel járt, s minden tökéletesen működik, akkor már belevághatunk a letöltésbe.




Rádióbarát slágerek

Ha rádióbarát slágerekre vágyunk, akkor két oldalt érdemes jobban megvizsgálnunk: a T-Online 2004 nyarán indított Zeneáruházát és a még csak egy hónapos Songo-t. Az utóbbi esetében azonban a lemaradás magában a tartalomban nem érzékelhető, hiszen a szerkesztőségek bevallása alapján a T-Online adatbázisában 300 ezer dal található, míg a Songo-nál több mint félmillió zeneszámot tárolnak az adatbázisban. A két oldal tartalma azonban tapasztalataink szerint nem sokban tér el. Ugyanazon előadók találhatóak meg mindkét oldalon, s a hiányzók személye is megegyezik.

Talán az árak a képzeletbeli mérleget a Songo felé billenthetik, hiszen a kezdésre való tekintettel a dalokat 199 forintért kínálják, míg ugyanazért a tartalomért a T-Online oldalán 199-390 forintot kell fizetnünk. Bár ez nem sokáig van így: „A 199 forintos akciós ár bármikor megszűnhet. Ma, holnap, bármikor” – nyilatkozta Horváth Szabolcs.

Kiforrott trónbitorló

Szempont lehet még, hogy mit is kapunk a pénzünkért. Míg a T-Online-nál két licencet kapunk, addig a Songo-nál tapasztalatunk alapján hármat. Vagyis két licence esetén letölthetjük a számot otthoni, s munkahelyi gépünkre, ám több helyre már nem. S ha véletlenül újra kell telepítenünk a számítógépet, fennmaradó licence hiányában újat kell kérnünk, ám mindkét oldal figyelmeztet arra, hogy ez közel sem egyszerű.
A design és a struktúra alapján is a Songo tűnik kiforrottabbnak: könnyebben és célirányosabban böngészhetünk az adatbázisban, s könnyebben is eshetünk kísértésbe. Pozitívum továbbá, hogy az ízelítő lejátszásánál a Zeneáruház a Windows Media Player-t indítja el, míg a Songo ezt az oldalon belül oldja meg. Valamint utóbbinál a mobil-tartalom letöltéséhez hasonló gyorsvásárlásra is lehetőségünk van, amit azonban nem ajánlunk, hiszen jóval drágábban juthatunk hozzá kedvenceinkhez, a bankkártyás fizetéshez képest. Ennek ellenére Horváth Szabolcs elmondása alapján a vásárlók negyede él a gyorsvásárlás lehetőségével.

Bokor János 199 Forintért

A dalok.hu-t 2006 nyarán a hazai zenészszakszervezet hozta létre, hogy a magyar zenészeket segítse, így a számokért fizetett 199 forint nagy része magukhoz az előadókhoz kerül. Egyelőre csak hazai előadókat találhatunk meg az adatbázisában: a népdalénekes Bokor Jánostól, az Amorf Ördögökön át, egészen a reggaet játszó Zagasticig. „A zenei adatbázisunk körülbelül 7000 zeneszámot tartalmaz, ám ez a szám hónaponként átlagban ezerrel növekszik” – nyilatkozta a Biljarszki Emil, az oldal szerkesztője, a Korai Öröm billentyűse. Rádióbarát előadókat nem találhatunk meg, mivel a nagyobb kiadók ragaszkodnak a wma formátumhoz, az oldal üzemeltetői pedig a felhasználóbarát mp3-hoz. Az oldalt böngészve azonban az előző oldalak után hiányérzete van az embernek, s maga a hétezres adatbázis is kisebbnek tűnik. Az egyszerű designt egy egyszerű struktúra foglalja keretbe, ám pozitívum, hogy az előadókról bővebben is olvashatunk, mielőtt letöltenénk a zenéjüket.

Gumimaci: húzónév

A dalok.hu ellentettje a külcsín alapján az mp3music.hu. Az oldal tetején található hatalmas animáció miatt ugyanis olyan érzés támad a látogatóban, mintha a szeme vibrálna. Hosszú idő után ez pedig igencsak zavaró tud lenni, s úgy kapkodunk a böngésző című gomb után, mint fuldokló a levegőért. A design azonban minden bizonnyal változni fog. „Az oldal jelenleg tesztüzemben működik, március 1.-én fog indulni megújult site” – tájékoztatott Bérczes Ádám, az oldal ügyvivője.

Itt azonban nem csak zenét és a Songo-hoz hasonlóan csengőhangot tölthetünk le, hanem ezen túl még videoklipekhez is hozzáférhetünk. A kínálat, a bőséges variáció ellenére is szűkösnek tűnik, s a regisztráció során letölthető ingyen zeneszám kílétén is viszonylag sokat kell gondolkodnunk. Két húzónév van: Rúzsa Magdi és a Gumimaci egyenként 290 forintért. „Fontos megjegyezni, hogy novemberben jelent meg Rúzsa Magdi albuma, és akkor minden vele kapcsolatos reklámban benne volt a zeneáruház, amelyek meg dobták az oldal nézettségét” – mesélte Bérczes Ádám, hiszen novemberről decemberre a letöltések száma megháromszorozódott. Szintén népszerű a Gumimaci, amely hasonló médiatámogatás mellett, dupla forgalmat generált Magdihoz képest.

A pénzes letöltések aránya nulla

Viszonylag eldugottabb szubkulturális oldal a tranceport.org, pedig ha jobban megvizsgáljuk, igazán felnőtt oldalnak számít. Az oldal designja szép, a struktúra felhasználóbarát. Egyaránt kínál wma és mp3, valamint fizetős és ingyenes tartalmakat is. Az árak pedig fellelhetőek forintban, dollárban és euróban is. „Célunk egy olyan oldal elkészítése volt, ahol a külföldi vásárlók is képesek eligazodni” – nyilatkozta Dobránszky Zoltán, a tranceport.org képviselője. Így a látogatók fele külföldről érkezik, ám az oldal képviselője szerint pénzért ők sem szívesen töltenek le. „Közel két éve működünk már, de a vásárlások száma még mindig elenyésző. Magyarországon az emberek inkább illegálisan töltenek le, minthogy fizessenek a számokért, s ezek a vásárlási szokások külföldön sem alakulnak másként. Ha 10 forintért adnánk a zenéket, akkor sem venné senki. Naponta közel 40-50 számot töltenek le a látogatóink, de a pénzes letöltések aránya nulla” – bosszankodott Dobránszky Zoltán.