Samsung F330: egyéjszakás kaland

Nőknek áldás, férfiaknak átok a Samsung legújabb üdvöskéje, amelyet kinézet és kezelhetőség szempontjából teljes mértékben a szebbik nemre terveztek. Pechűkre férfi kezekbe került.

Ritkán esik meg, hogy egy teszttelefon kézhezvételét követően azon jár az agyam, mikor kaphatom vissza a jól bevált, megszokott telefonomat. A Samsung F330 esetében fél nap alatt betelt a pohár, s egy héttel hamarabb le is adtam, mint kellett volna.

Nem férfiembernek való

Stílusosan fogalmazva az F330 olyan, mint egy egyéjszakás kaland. Szép, első látásra megkívánja az ember, ám amikor közelebb kerül hozzá, leginkább szabadulni akar tőle. Minél hamarabb, annál jobb, mert a kicsike bizony kezelhetetlen, szeszélyes és még a leglogikusabb dolgokat is logikátlanul csinálja. Nem férfiembernek való.



A nőknek viszont érdemes egy pillantást vetniük rá. Ilyen fokon a női nemre optimalizált telefont ugyanis régen tartottam már a kezemben. A gyártónak talán jobb is lett volna, ha egy kolleginához kerül. A telefon ugyanis kétségtelenül szép, s látszik rajta, hogy a Samsungnál nem éhbérért dolgoznak a formatervezők. Letisztult forma, amelyen sokat dob a tükrös, érintőgombos képernyő. A külcsínbe nehéz lenne belekötni. Erre jó példa a női „fókuszcsoport”, akinek kezébe adtam a készüléket. Mind el voltak tőle ragadtatva, s mikor már nem látták, hiányolták is. „Hol van a szép telefonod” – kérdezték.

Női kézben megszelídül

A telefon és köztem lévő tartós kapcsolatot ugyanis a bekapcsolása után körülbelül fél óra alatt elvetettem. Az érintőképernyő kezelhetetlennek bizonyult, a dátum beállítása körülbelül 10 percet vett igénybe. Mikor le kellett volna egyet ugrani a menüben, hármat ugrott. Mikor egyet felfelé, akkor kettőt. Kis időbe telt, mire megoldottam a matematikai képletet. Női kézben azonban pillanatok alatt megszelídült az addig kezelhetetlen telefon, mivel a nők újai érzékenyebbek, mint a férfiaké. Ekkor már biztossá vált a rejtély: a telefont női ujjak tesztelték, s talán soha nem is gondolták volna, hogy olyen durva kezekbe kerül, mint az enyém. Pedig én sem vagyok favágó.

A zenetelefon forradalma?

„A zenetelefon forradalmaként” reklámozott mobilra ezek után már célirányosan töltöttem fel a zenéket, nehogy a Metallica, a Sepultura, vagy Diturbed gondot okozzon ártatlan lelkének. Érkezett egy Wham! sláger, Gloria Gaynor előadásában az „I will survive” és az „I need a hero”. Összesen ennyi, ugyanis a telefon memóriája három zeneszám után megtelt. Persze ez egy microSD kártyával tovább bővíthető, de talán egy 100 megás winchester még elfért volna a telefonban, ha már forradalminak harangozták be. Bár lehet, hogy ez rosszmájúság, amit a telefon szinkronizáló szoftvere hozott ki belőlem. A PC ugyanis háromszor lefagyott, mielőtt sikerült volna átpakolni az adatokat.

A fülhallgató elhelyezkedése még rá tett egy lapáttal a forradalom sírjára. Ugyanis annak elhelyezkedése teljesen logikátlan, persze lehet csak számomra. A zeneszámok léptetésénél mindig forgatnom kellett a készüléket. Mivel a fülhallgató dugasza felfelé néz, ezért fejjel felfelé tudtam csak betenni a zsebembe, így mikor kihúztam 180 fokot kellett mindig fordítani rajta, hogy léptethessek végre. Elég bosszantó apróság. Lelki szemeim előtt láttam a telefon tervezőit. Nem kétséges, hogy volt egy pár jó ötletük, amikre teljesen belelkesültek és nekiláttak a telefon elkészítéséhez. A részletekre azonban már nem figyeltek. Elkapkodták. A kis műanyagról már nem is beszélek, amely takarja az érintkezést, hogy a design ne sérüljön. A kis „szépségtapasz” zenehallgatás közben csak lóg a levegőben. Szerencsére nem nálam tőrt le, de előbb-utóbb lefog.

A cikk folytatódik: http://netnap.hu/cikk/7168