Mi és a kínaiak

Gyurcsány Ferenc már a második Petőfi szobrot avathatta Sanghajban, ami azért sem meglepő, mert a költőnk verseit kívülről tudják Kínában. Kapcsolataink ezen túl is mélyek, és szerteágazóak, ám kérdés, hogy miért nem kölcsönös a szeretet?

Kicsit furám érezheti magát az a magyar, aki mostanság Kínában jár. Az ország legnagyobb városaiban ugyanis dübörög a Magyar Évad, és annak keretén belül egymást érik az országunkhoz szervezett koncertek, kiállítások és bemutatók. Nekünk ez egy kicsit örültnek hangozhat, ám az ottaniaknak nem, hiszen a közös kommunista múltunk (ami számukra még jelen) miatt nyitottak hazánkra.



Tudják például, hogy ki volt Tenkes kapitánya, sőt Petőfi Sándor költeményeit fejből idézik, mivel az a középiskolákban évtizedeken át kötelező tananyag volt. Ráadásul a Nemzeti dal és a Szabadság, szerelem ma is az. Utóbbi verssel kapcsolatban közismert a történet, hogy a japánok ellen hadba induló katonák a második világháborúban gyakran szavalták Petőfi négysorosát. Ezek tudatában már nem is tűnik annyira meglepőnek, hogy Gyurcsány Ferenc Petőfi szobrot avatott Sanghaj központjában, amely már ráadásul a második volt az ázsiai országban. Az elsőt ugyanis még Pekingben avatta fel Medgyessy Péter.

A cikk folytatódik: www.netnap.hu