Egy latin indián és a .NET

Szubjektív elmerülés a .Net mélységeibe, avagy mi történik, amikor egy indián találkozik a sápadtarcúval.

Nem kis fába vágtam a fejszémet, amikor jelentkeztem az IT Factory .Net programozói képzésére. S nem azért, mert távol állna tőlem a programozás és az algoritmikus gondolkodás. Gyerekkoromban már javában programoztam C64-es gépeken, amit később a mindenki számára jól ismert Pascal követett. Utóbbival sokat dolgoztam, rengeteg programot gyártottam. S a mai napig is bármikor képes vagyok a segítségével megfabrikálni egy bonyolultabb alkalmazást is. Igen ám, de minek. Ez az érzés már régóta kavargott bennem, de leginkább a Visual Studio-val való ismerkedés közben csúcsosodott ki. Mintha eddig csak latinul tanultam volna, s most kezdenék bele egy világnyelvbe.

Első WPF alkalmazásom

Másként, szimbolikusan fogalmazva az első óra alatt úgy éreztem magam, mint egy indián, aki életében először találkozik a sápadtarcúakkal. Az én kis vidékemen jól elboldogulok, de a világ el haladott a tudásom mellett, s most itt van valaki, aki sokkal gyorsabban, ügyesebben és hatékonyabban old meg minden előtte tornyosuló problémát. Én azt tanultam: ha gyógyteát akarsz inni, akkor menj, s keress egy bokrot, tépd le a leveleit, őröld meg őket, forralj fel vizet, keverd el benne, majd már ihatod is. Erre ő levesz egy dobozt és a forralt vízbe elkeverve már ihatja is. Én apró leíró lépésekben gondolkodok, ő eszközökben. Nem is kérdés, hogy melyik hatékonyabb: minden egyes algoritmus megírni, vagy megkeresni azt a korábban megírt meghívható függvények között.

A szubjektív beszámoló itt folytatódik: nonstopuzlet.hu