Hosszú az út a WPF-ig!

A leszármaztatott baromfik visszahozták az önbizalmamat, így a szerelmes baktériumok már meg sem kottyantak. Szubjektív elmerülés a .NET rejtelmeiben.

Minél inkább haladok előre a .NET programozói képzésemben, annál jobban magába szippant a fejlesztői környezet és a C#. Azt vettem észre ugyanis magamon, hogy szabad perceimben újra függvényekben, változókban, metódusokban, megoldási módszerekben és algoritmusokban gondolkodom. Gyakorlatilag olyan vagyok, mint egy LEGO-zó gyerek akinek egyre több játékkockát adnak a kezébe.

Ezzel kapcsolatban örömmel konstatáltam, hogy igaz azon állítás, amely szerint leginkább a programozás logikáját kell megtanulni, s utána már bármelyik nyelv könnyen elsajátíthatóvá válik. Hallottam ezt eddig is, de még nem tapasztaltan meg. Most viszont igen, hiszen nekem is csak Pascalos, objektummentes előismereteim voltak. Most tanulmányaimnak hála viszont csak azt kell bemagolnom, hogy C#-ban miként hívják az egyes parancsokat, s hogy azok pontosan mit is csinálnak. Persze ez ennél azért egy kicsit nehezebb a valóságban, hiszen mindent elmond, hogy míg csak a harmadik tanórámon vagyok túl, már a negyedik C#, .NET Framework könyvet bújom.



Szükségem van rájuk, hogy követni tudjam az órán elhangzottakat, mivel visszamenőleg is erősen képezni kell magamat. Az IT Factory képzéséhez tapasztalaton szerint ugyanis erősen szükséges a C# ismerete, ami nekem még egyelőre hiányzik. S ha ez még nem lenne elég, az általam beszerzett összes C# könyv így kezdődik: feltételezzük a C++ és az objektum orientált programozási nyelvek ismeretét. Azt már nem teszik hozzá, hogy mi van akkor, ha az sincs. Hosszú az út a WPF-ig!

A szubjektív beszámoló itt folytatódik: nonstopuzlet.hu